Üdv minden kedves olvasómnak :)
Arra gondoltam,hogy egy ilyen nyár lezáró bejegyzés tökéletesen alkalmas lenne,ha megosztanám veletek,hogy mi is történt velem a nyáron.
Ugyanis itt a szeptember,és az ősz is hamarosan beköszönt,addig pedig nem tervezek új bejegyzést írni.
Ezért is gondoltam most arra hogy hosszabb bejegyzést fogok írni. Nos elég sok minden történt a nyáron,jó és rossz is.
Kiválogattam ezek az élmények közül kettőt ( bár a Rock maraton és a Szin-t is terveztem beleírni,de mivel csak negatívan tudtam volna mind2ről beszélni ugyanis számomra nem volt élvezetes ezért inkább kihagytam őket ) ,miket ki emelnék,mert az egész nyaram túl hosszú lenne leírni továbbá nem mindig volt izgalmas.
Nos bevezetéssül ennyit,jó olvasást kívánok hozzá :) Tudom,hogy már egy ideje ígérgetem,de sok minden történt ami miatt csúsztam a bejegyzéssel,amiért elnézést kérek.
Először is amivel kezdeném az a 19-ik bepótolt születésnapom ( jún. 20 ):
Mivel a 19-ik születésnapom a ballagásommal volt egybe megtartva június 12-kén ( az-az kicsit előbb mint ahogy a szülinapom van,mert az június 20-kán van )
Csak hát egy bizonyos személy miatt nagyon ellett rontva az egész...
A vége sírás volt,azon a napon ami rólam kellett volna hogy szóljon,mert ballagok és a születésnapom is most tarom...azon a napon ahol blogodnak
kellet volna lennem,voltam a legszomorúbb. Az egésznek a végén pánik rohamom volt,és sírtam ...alig tudott Berni,a legjobb barátnőm és apám
megnyugtatni ( ennek az okát,sem azt hogy kiről van szó nem szeretném felfedni...). Na és ezek után napokig depresszióba voltam esve,
az illető 16-kán letiltott, én meg a szobából sem mozdultam ki. Egész nap csak itt ültem,
aztán 22-kén beszéltünk és megbeszéltünk mindent nyugodtan,de nem
békültünk ki...igazából valamennyit dobott a kedvemen,hogy beszéltem vele de nem sokat,mivel nem békültünk ki. Továbbra is a szobámba ücsörögtem.
Ekkor legjobb barátnőm Berni átjött hétvégén,és eldöntöttük,hogy tartunk nekem egy második szülinapot ( ha már az eredetit egy bizonyos valaki elrontotta ),
és elmentünk a motoros találkozóra. A motoros találkozót minden évben nyáron,júniusban szokták megtartani.Fogtuk magunkat és elmentünk szombaton,
és állíthatom sokkal jobb volt mint az előzőleg megtartott szülinapom. Nem volt feszült hangulat,sem sírás,sem semmi gond...csomó ismerős arccal
találkoztam és új embereket is megismertem. Meg buliztam egy jót barátnőmmel és jót tett,hogy kitomboltam magam,az este közepére már el is felejtettem,
hogy milyen rossz is volt az a nap...meg hogy az a személy miatt mennyit sírtam. Minden rosszat elfelejtettem,csak élveztem az estét,a hangulatot,
a társaságot és persze a koncerteket. Miután kitomboltam magam,azután jobban is lettem lelkileg és ezt csak is a legjobb barátnőmnek köszönhetem,
úgyhogy Berni,ha olvasod ezt a bejegyzést akkor : köszönöm neked,hogy lelket öntöttél belém,és megmutattad hogy egy fiú végett nem éri meg szomorkodni soha :)
A második élményem amiről mesélni szeretnék,a II. Országos goth találkozó ( július 25 ) :
Ez az esemény különösen érdekelt mindenkit,sok mindenki kérte hogy meséljek róla és szűken annyit válaszoltam mindenikek,hogy
" Jó volt,csak esett az eső és kicsit megfáztam " ,ezért most arra gondoltam hogy elmesélem és erre fektetek a legnagyobb hangsúlyt,a lehető legrészletesebben.
Nos ugye bár én már 12 éves korom óta a dark,goth szubkultúra részese voltam. Mindig is kiközösítettek,nem találtam meg a helyem sehol sem és egy sötét világba zárkóztam.
Először nagyon depressziós,szobába ülős lányka voltam mert azt hittem egyedül vagyok ezzel. Olyan dolgokat kerestem amikben megtalálom önmagam,amivel kitudom magam fejezni.
Elkezdtem tiszta feketébe járni már akkor,mert a színes ruháimnál egyre jobban éreztem mintha nem én lennék,nem hozzám tartoznának. Mindig leszóltak érte,de már nem érdekelt.
Az interneten rátaláltam Sopora és fülhallgatóval a fülemben azt hallgattam,elmenekültem az a lelki terror elől aminek a volt osztály társaim tettek ki.
Kellett valami,hogy ne omoljak össze és ne adjam fel,mert akkoriban még nem voltam ilyen erős lelkileg. Mindig is szeretem olvasni,egy nap rátaláltam Poe halál fejes pillangó című könyvére az iskola könyvtárban.
Emlékszem még most is,hogy milyen sápadt volt a könyvtárosnő mikor kikértem 13 évesen,de nekem nagyon megtetszett. Ebben az évben megismertem egy lányt,az első embert aki olyan volt mint én és megértett.
Ekkor jöttem rá,hogy nem vagyok egyedül a világba ezzel,akkor még myvip meg msn volt. Erősebb lettem lelkileg,de ez a világ már a részemé vált.
Tudtam,hogy nekem itt a helyem és többé nem akarom a csorda szellemet követni. Ő ajánlotta nekem Tim Burton filmjeit,még mindig emlékszem hogy a Tim Burton fajta Alice a csoda országban-t mekkora örömmel néztem.
Azóta is imádom a filmjeit,ahogy Poet és Soport is,meg persze más dark,goth műveket,zenéket,filmeket és bármit ami ezzel kapcsolatos. Mert ez az én világom,ebben élek.
Inkább most már a melankólia jellemző rám mint a depresszió,bár még küzdök magammal de elmondhatom hogy már egy boldog goth vagyok aki büszke tagja is több goth csoportnak és szerencsére ismerőse,barátja olyan embereknek mint ő maga.
Ennek pedig örülök és büszkén vállalom,nem az hogy mással nem barátkozom de örülök,hogy vannak olyan emberek is akiknek ez nem stílus hanem életvitel.
Nos pont egy ilyen csoportban találtam rá erre az eseményre. Én Szerbiában élek,Zentán...450 km-re Budapesttől,de tudtam hogy mennem kell...menni akartam.
Sajnos az első goth találkozón nem tudtam részt venni,de a másodikra fére raktam pénzt és elmentem rá. El sem tudjátok képzelni,hogy mit éreztem és nehéz pontosan leírni,de megpróbálom.
Szóval mikor közeledett a július 25-ke,akkor már erről beszéltem és a ruháim nézegettem két héttel előbb mint maga a találkozó :D Apám mondta is,hogy minek izgulok ennyire mikor két hét van még,de na...
egyszerűen nem bírtam magammal,hát még 24-kén! Azt látni kellett volna,hogy egy nappal előbb elkezdek készülődni,mosom a ruhám amit olyan nehezen választottam ki.
Mindent kidobáltam,felpróbáltam legalább 10xer mire meglett,hogy mibe is akarok menni. Aztán meg a pakolás...egyfolytában rohangáltam,hogy " ez is kell,az is kell " az útra.
A végén legalább két nagy táskával utaztam,Berni kérdezte is hogy mi a francnak ugyanis vele mentem először csak Szegedre még 24-kén.
Ezután 25-kén Pestre. Na persze az utazás nem volt olyan egyszerű,egyik barátommal megbeszéltem,hogy 11-re ott vagyunk...aha,persze.
Elaludtunk az előző buli miatt amit Szegeden csaptunk. Lekéstünk egy vonatot,oké írtam haveromnak facen,hogy később megyünk.
Aztán készülődni kezdtünk,persze addig addig sminkelgetünk,hogy még az egy óra sem volt elég a másik vonatig lekéstük azt is.
Ekkor már ideges voltam,barátom is az volt aki 10 óra óta ott várt és barátnőim is kérdezgették hogy most akkor mi van...mikor jövök.
Még egy óránk volt,ettünk gyors valamit majd elindultunk az állomásra 20-30 perccel előbb mint amennyi az idő oda gyalog.
A harmadik vonatunk ment volna,épp hogy odaértünk de persze egy nő pont ilyenkor kötözködött a pénztárnál...mire sorba kerültünk,és kijutottunk a vonat a szemünk előtt ment el.
Vitázunk is egy sort a személyzettel,mintha ők lennének a hibásak...ekkor már idegesek voltunk,van is egy kép mikor fotóznak és rajtam látszik is.
Mert ugye bár nekem irkáltak fél percenként,hogy mikor érek már ide...főleg a barátom aki már reggel 10 óta Kecskeméten várt engem.
Nos a negyedik vonatot elértük,egy óra hossza várakozással az állomáson. Itt már semmi életkedvem nem volt az egész találkozóhoz bevallom aztán pedig a barátom nyugtatott meg.
Viszont mikor leszálltunk a nyugatiba és kb. fél órát sétálunk a Margit szigetre a romokhoz ahol a találkázó volt az kissé fárasztó volt . S igaz,hogy hosszú volt a séta,de megérte.
Mert ahogyan megláttam azt a sok embert,akik ott rohangáltak olyan volt mint egy valóra vált álom. Az a világ amiben élek megvalósult előttem,a lakóival.
Azok a gyönyörű ruhák,és emberek...és az-az érzés,amikor alapból tömegiszonyos vagyok de ott abban a pillanatban az egész világot átöleltem volna,úgy éreztem otthon vagyok...leírhatatlan érzés volt.
Ráadásul sok ismerőssel,baráttal találkoztam akiket eddig csak internetről ismertem és nem is láttam őket még élőben,szóval jó volt nagyon azt leszámítva ,hogy tényleg esett az eső és utána 2 hétig beteg voltam.
 |
Bernivel,goth talira menet :)
( Többi kép a facem megtalálható a II. Országos goth találkázó c. albumba! )
|
|
